http://www.youtube.com/watch?v=7UpJVl-bUv4
Lopott csók
Csak egy lopott csók volt az egész,
Mit valójában te loptál tőlem,
Mégis nekem többet jelentett,
Mint azt gondoltam vagy hittem.

Még én sem sejtettem,
Hogy ilyen fontos volt nekem,
Akkor döbbentem rá,
Mikor kimondtad: NEM.

Sejtettem, hogy ez lesz a vége,
Annak, ami még el sem kezdődött,
Csak azt nem tudtam még akkor,
Hogy rajtam ilyen mély sebet ütött.

Újra szembesülök magammal,
Velem ilyen jó nem történhet,
Túl szép is lett volna,
Ha ez vet a sok rossznak véget.

Csak nem értem, mi ez az érzés,
Ez az érzés itt bent, mi annyira feszít,
Hiszen nem is ismerlek, mégis úgy fáj
Mintha jelentenél valamit.

Gyomrom görcsben áll,
Szívemben duzzad a fájdalom,
Csak sírok és nem értem,
Mi az, ami ennyire fáj nagyon?

Álmatlanul forgolódtam az éjjel,
Nem értettem mi mardos ennyire mélyen,
Mért szakítja szét szívem a bánat
Mért vagyok még mindig ébren???

Mért vagyok még mindig ébren,
S mért nem haltam már végre meg?
Mért kell nekem ezt az életet élnem,
Ha folyton ez történik vélem?

Így nincs értelme semminek,
Ha mindig szenvedek minek élek?
Ez lenne az értelme, a célja?
Én nem kérem, köszönöm, inkább lelépek.

Bárcsak megtehetném, már rég nem lennék,
Én nem kérek többet ebből, bőven elég.
Nem bírok el ennyi teherrel,
Ha egy valami jó, jön a sok szar ezerrel.

Tegnap régóta először éreztem,
Hogy élni akarok, élni még,
Akarom az életem, ha mégis ilyen szép.
De az élet megint belém rúgott: egy fenét!

Régóta nem voltam olyan boldog, mint akkor,
Kapaszkodtam beléd: én ezt még akarom!
De persze megint koppantam, mint ahogy megszoktam,
S most átkozom magam, hogy lehetek ilyen barom?!

De hogy lehet, hogy ennyire fáj?
Hogy a szívem ilyen vadul kalapál?
Úgy érzem, mintha kitépnék a gyomrom
S a keserűség járja át minden porcikám.

Megint üresnek érzem magam,
Egy jelentéktelen senkinek,
Aki nem érdemel semmit,
Csak taposnak át rajta az emberek.

Mintha nem is léteznék,
Mindenkinek csak eszköz lennék,
Ahhoz, hogy nekik sikerüljön
De én lent maradok a földön.